Lecsupaszítva

2017.03.02 12:41

Állok a kordon mögött és nézlek. Hosszasan nézlek, most van időm. Bevallom értelek is, meg nem is.

Értelek, mert én is álltam azon a pályán, ugyanakkor meg nem értelek, hisz egy közös esti örömfutásra jöttetek össze. Mondhatod, hogy ne okoskodjak, hisz Te vagy a pályán, én pedig a kispadon, „csupaszon”.


Kimaradt az életemből bő másfél év, amikor egyáltalán nem jártam versenyekre. Tavaly ősszel kísérőként vettem részt egy utcai futóversenyen, ahol már az első pár percben úgy éreztem magam mintha valamelyik sportáruház megelevenedett kirakati bábui közt járnék. iPod tartó, kulacs a derékon, kulacs a kézben, szívókás hátizsák, mp3, telefon, kompressziós szár. És ez nem egy triatlon verseny volt „csupán” egy esti utcai futóverseny (3-10 km). Láttam olyan versenyzőt, akin annyi cucc volt, mintha az Egyenlítőt készülne körbefutni.


Ismerek olyat a környezetemben, aki azért nem megy le az edzőterembe, mert nem tudja megvenni a drága sport felsőt, a többi meg ott abban a környezetben ciki. A mai világunkban túl nagyok az elvárások, önmagunk és a környezetünk felé. Minden a fogyasztásra ösztönöz. Tetszik vagy nem, de a fogyasztói társadalom szépen lassan maga alá gyűr(t) minket a sportban is. Egyre több iparág épül a sportra, amik folyamatosan arra próbálnak ösztönözni, hogy vásárolj, fogyassz.

Biztos, hogy kell ennyi iPod tartó, karbon kerék, versenysisak, kompressziós szár?


Elmesélek valamit. Néhány évvel ezelőtt volt az én életemnek egy nagyon rövid szakasza, amikor messzi országban egyedül gyalogoltam, egy hátizsákból éltem. Volt egy váltás ruhám, alap tisztálkodó szereim, és néhány euró a pénztárcámban. Három hét volt csupán, de ez a három hét volt életem egyik legboldogabb időszaka. Én is „kirakati bábuként” érkeztem meg, majd alig néhány nap alatt levetkőztem a külsőségeket és csak az alap dolgok maradtak. Fokozatosan hagytam el mindazt, amit addig fontosnak hittem. Ezt mára már sikerült átültetnem a mindennapjaimba, így a sportba is. 


A triatlont űzhetjük csapatban, de mégis alapvetően egy magányos sport. Imádom, mert úgy van „összerakva”, hogy egyedül tudok maradni önmagammal. Ez nagy kincs. Külsőségekre semmi szükségem. Egyedül úszok, egyedül kerékpározom és csak nagyon ritkán, alkalomszerűen futok valakivel. A triatlon segítségével ki tudok lépni a hétköznapi mókuskerékből. Én hosszú idő óta zene nélkül futok. Csak magamra, az engem körbevevő tájra tudok koncentrálni. A futásom javult, nem megy el más irányba a figyelmem, észreveszek olyan dolgokat, amiket eddig nem. Csak a légzésemre, a lépteimre figyelek, zene helyett a gondolatok repítenek. Ez egy folyamat, hosszú folyamat. Olyan ez, mint a kezdők lelkesedése. Elkapja az embert a hév, a vásárlási láz, végül fokozatosan tisztul le. Elmarad a külcsín, és megkezdődik a belső utazás.

Mondhatod, hogy a triatlon egy és eszközigényes sport. Igazad van! Mivel három sportot ötvöz magában nagyon el lehet veszni az eszközökben és a külsőségekben. Ne a menő és drága cuccokba kapaszkodj. Ne öltözz asztronautának egy sprint triatlon távon. Ha nem edzettél rendesen a kompressziós szár, a versenycipő nem fog a célba repíteni, ahogy a drága gél vagy izó sem. Nem azt mondom, hogy ne vegyél minőségi dolgokat. Van néhány alap dolog, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy biztonsággal, sérülések nélkül tudj sportolni. Ilyen például a megfelelő futócipő, vagy a kerékpárhoz a bukósisak, szemüveg. Ha hideg a víz a versenyen előírják a neoprén viselését, tehát szükséged lesz a neoprénre.

Ülj le Magaddal, gondold át a célokat és, hogy ehhez mire lesz alapvetően szükséged.


Próbáld ki egyszer, hogy zene, ne adj isten gps-es óra nélkül mész futni, tudod csak úgy érzésből. Hagyd otthon az egyébként is folyton kieső fülest, a hozzá tartozó madzagot, amibe mindig beleakad a kezed, a pulzuspántot, a csipogó órát. Hagyd kiürülni a fejed. Ne érezd magad rosszul, mert nem a legutolsó divat szerinti az öltözéked. Dobd el az álarcot, és sportolj a magad örömére!

Ismered a mondást: „Ember, a futás lényege a szabadság!”

Ember, a sport lényege a SZABADSÁG!