GERECSEI TÉRKÉPKÖR 2017. május 6-7. 95 km/2500m

2017.05.08 15:22

Gerecsei Térképkör 95 km/2500m 

http://turazokni.hu/gerecsei-terkepkor/
 

Már előre megbeszéltük, hogy ezen a túrán nem sietünk, mindenre lesz idő. „Hajnali” 8 órakor rajtolunk Tatabányáról a Turul-emlékműtől. A piros háromszögön a Csúcsos hegy felé vesszük az irányt. Még sosem jártam erre. Hamar fent vagyunk a Ranzinger Vince kilátónál. A kilátóba nem megyünk fel, mert a köd miatt alig látunk valamit. Kitaláljuk az ellenőrző kérdést és elindulunk lefelé. Borzasztó meredek az út. Fától-fáig araszolok, végül mindenki leér egyben. A fiúk megnyugtatnak, lesz még egy-két ilyen rész. 
85% körüli a páratartalom, sár van és köd, mindenki friss, így gyorsan átlendülünk ezen. Nagyon tetszik nekem a Kappan-bükk és a Bükk völgy. Nevetgélve, beszélgetősen haladunk. Sanyi és Viki bőszen fotóz a majdani ellenőrző kérdések összeállításához. Mi Pistivel csak „lebegünk” megyünk a többiek után és beszélgetünk. Sokat megyünk együtt főleg, százas, hosszú túrákat. Először az ISZKIRIről jól ismert S majd a P jelzésen érjük el az első lakott települést, Vértesszőlőst (12 km). Rövid szusszanás, majd kis elkavarás és lent vagyunk a falu mögötti Tata felé vezető Által-ér-völgyi kerékpárúton. 

Igyekszünk ide kérdéseket kitalálni, mert a falun áthaladva simán rövidíthető lenne az útvonal. Tatán megállunk eszünk meleg ételt a büfésoron. Lángosozunk, a többiek söröznek, majd elindulunk a tó felé. Nem kell teljesen megkerülni a tavat a vár után letérünk és a Cseke-tó felé vesszük az irányt. A Cseke tavat viszont körbejárjuk. Kezd sok lenni a sík terepből, kérdezgetjük Sanyit, hogy ugye elég volt a tavakból??? Az ISZKIRIRŐL szintén jól ismert útvonalon az S jelezésen Tóvároskert v.m keresztül elhagyjuk Tatát és néhány perc múlva Bajon vagyunk. Itt megállunk a helyi kocsmában. Ki sörre, ki kávéra. Én személy szerint csak lábat kenegetek. Fél órát üldögélünk, hisz mindenre van idő. A helyiek a szemük sarkából figyelnek minket. Már csak én vagyok a műintézményben, amikor beszól nekem az egyik, hogy „aszics” (értsd: Asics) futócipőben könnyű. Szívem szerint visszaszólnék, de inkább meghagyom őt a söre mellett ebben a hitben. 

Elindulunk a Kálvária felé. Lassan az egyharmadánál vagyunk a távnak. Egész más így felmenni, mint az ISZKIRIN 70 km környékén. „Aszics” terepfutócipő ide vagy oda, nekem azért sikerül elesni és csúszós kövön. Felnézek és látom, hogy a III. stációnál vagyok „Jézus először esik el a kereszttel”. Pisti összekanalaz, én pedig nyugtázom, ha a stációt jelnek veszem, akkor Isten vagyok, de a másik két esését/stációt most kihagynám. 
Tardos felé haladunk (37 km). Csak erős idegzetűek olvassanak irányjelző táblákat, mert Vértestolnára akár 2,5-3 km megtétele után is el lehet jutni, nekünk ehhez kb. 40-43 km kitérő kell. Így lesz kör a kör. Tardosra szakadó esőben érünk be. Megy a dilemma, hogy mi legyen. A fiúk kiokoskodják, hogy egy órát fog esni. Találunk két egymás mellett lévő éttermet. Két csoportra oszlunk, Vikiék levest kívánnak, én három fiúval a másikba megyek. Másfél órát töltünk a „frissítőpontokon”, mivel ugye ezen a túrán mindenre van idő. Nagyon jól esik a meleg étel. Kedves a kiszolgálás. 

Feltöltődve vágunk neki a Gerecse csúcsának (634 m). Viki és Sanyi fényképez, kérdéseket talál ki. Íródik a történelem. Mi vagyunk ennek a túrának az első teljesítői, ebben a formában mi gyalogoljuk le először. Jó itt lenni. Ezen a szakaszon medvehagyma és annak illata kíséri utunkat. Sötétben érünk fel a TV toronyhoz. Még sosem jártam itt. Viszonylag könnyű az út, kellemesen emelkedik a szerpentin. Éjszakai sötétség ereszkedik le, mi pedig elővesszük a fejlámpákat. A fiúk riogatnak, két meredek lejtővel. Már előre tartok tőle. Remélem hamar jönnek, mert úgy vagyok ezekkel, hogy jobb rajta túl esni. Az elsőt viszonylag jól veszem. Persze én vagyok a leglassabb. Pisti mondogatja, hogy majd jön a Z jelzés és vele együtt a második. Ez a G50-ről mindenkinek ismerős kivéve engem, mert nem járok divat túrákra. Leevickélek rajta, Bányahegyen át végül feltűnnek Héreg fényei (54 km). Itt a temetőnél szusszanunk és vizet vételezünk, mert innen már nem lesz erre több lehetőség. (Tarjánban nem esik útba nyomóskút. Közértet megvallom nem figyeltem. )
Vikivel itt lábat is ápolunk. Tarjánt hosszú-hosszú szántón való meneteléssel érjük el. Viki szerint folyamatosan tolják el előlünk a falut. Kezdődnek a holtpontok. Hosszú ez a P jel. Tarjánban pihenünk egy buszmegállóban. Istvánnal eldőlök egy padon. Ami utána következik a P-on az embert próbáló, felmegyünk, hogy lejöhessünk, majd lemegyünk, hogy felmehessünk. Holtpontok sora következik mindenkinél. Balázst a kiszállás gondolata foglalkoztatja. Terve is van: a K négyzeten lemegy Tatabányára Tornyóról. Nagyon hosszú a piros. Jobbára csendben haladunk, a nagy dolgok a csendben dőlnek el, hét ember önmagával, az álmossággal, ilyen olyan sebekkel küzd. Mindenkit fölráz, amikor pár méterre tőlünk egy vaddisznó röfögése töri meg az éjszaka csendjét. Még sosem találkoztam vaddisznóval, ilyen közelről meg pláne nem. Alig pár méterre lehet. Egy pillanat alatt éber lesz mindenki. Tornyópusztán leülünk a padon. Lehajtom a fejem és elalszom 5 percre. 

Ismerős úton megyünk tovább (persze Balázs is jön tovább) tudom, hogy lesz egy lejtő a K-n. Nem vészes. Utána a szántó mellett mindenkinek beázik a cipője, akinek nem gtx-es, felázik a lábunk. Ég az egész talpam, Balázs és Zsolti is panaszkodik. Gyötrelmes órák következnek számomra. Gyalogolva próbálok aludni, ég a talpam. Hajnalodik, ez a legnehezebb időszak számomra a százas túrákon. Hosszú órákig kísér ez az állapot. Vértestolnára (80 km) már fejlámpa nélkül érünk be. Soha ilyen rosszul nem voltam még 80. km nél. Ilyen távnál nincs séma, vagy rutin, bármikor bármi lehet. Alig haladok. István elolvas valamit egy táblán és állva elalszik. Azt mondja az lehet a baj, hogy nem szoktunk ennyire lassan jönni. Ha TT-n vagyunk sokkal gyorsabban haladunk. 
A többiek mondogatják, hogy lesz kávé a faluban. Kizártnak tartom, hogy vidéken ilyenkor (7 óra előtt) nyitva legyen bármi is. Megérkezünk és kiderül a közért 8 kor nyit, de számunkra ez sem releváns, mert 7-én zárva. 5 perc szusszanás után, megyünk tovább. Nekem halálzóna. Azért lehetek rosszul, mert az étteremben ettem utoljára. Van nálam 3 szendvics de mind a kukában köt ki, nem kívánom. A Halyagos csúcsa felé tartunk. Azt veszem észre, hogy csúszik szét és hullámzik az avar. Homályos minden. Sanyival és Pistivel próbálok haladni. Eszembe jut a Kálvária előtti táblat, amit egészen biztosan zarándokok tettek oda. "Soha senki nem vándorol egyedül". Sanyi és Pisti vigyáz most rám. Mondani se kell, érzem. Nagyon rendesek. Sanyi mondogatja, hogy hamarosan vége. (Órák kérdése). István nem szól. Ismer engem, ilyenkor undok vagyok. Utálom a világot. Valahogy felérek a csúcsra, enni kéne, de már nem tudok. Magamba fordulok ilyenkor és taposok előre. Jelen esetben lefelé az S-en. Koldusszállás előtt kell majd rákanyarodni a K négyzetre. Ezt a jelet ellopták. Nem szokott ez ilyen hosszú lenni. Valahogy elérjük, Sanyi se járt még erre. Kis csapáson haladunk, sűrű a növényzet, a levelekről az éjjeli eső mind a nyakunkban landol. Mindegy csak érjünk már ki a Panoráma útra. Végül eljön. Szívás. Fogalmam se volt róla mi az a Panoráma út. Azt hittem valami gyalogos, babakocsi tologatós sétány. Helyette kapok kb. 600 méter hosszú, aszfaltos emelkedőt egyben. Sanyi kérdezi, hogy mi a véleményünk a túráról. Csak annyit mondok, hogy alszom rá egyet, mert amit most gondolok, itt a szerpentinen azt lehet, megbánnám. Végül felérünk, Viki, Balázs, Zsolt és Gábor már fent kávéznak. Balázs fényképez, mindenki gratulál mindenkinek. Egy pillanat alatt feledésbe merül minden. Már a Héreg és Tarján közti P szakasz és a francos panoráma nélküli Panoráma út is szép. 
Sanyi! Ha ma kérdezed, azt mondom, jövök legközelebb is. Tetszik nekem ez a Gerecse. Van egy sajátos hangulata, teljesen más, mint a Pilis vagy a Börzsöny ahová többet járok. A Gerecse a szelíd emelkedőivel, lankás útjaival a Börzsöny meredek emelkedőivel szemben számomra kirándulósabb érzést nyújt, sokszor otthonos érzésem volt. 

Akik a történelmet írták: Károly Viki, Laki Zsolt, Walczer István, Pávó Balázs, Szászfai Gábor, Csetneki Sándor, Szőcs Annamária 

Hasznos infó: 
Vízvételi pontok: Vértesszőlős, Tata, Baj, Tardos, Héreg, Vértestolna 
Étel/büfé pontok: Vértesszőlős a falu elején közért, Tata tópart melletti büfésor, Tardos éttermek, Vértestolna közért

http://turazokni.hu/gerecsei-terkepkor/