VIHAR

2017.07.11 11:01

 

Ömlött ez eső mintha dézsából öntenék. A szél kukákat borogatott az utcán. Hevesen rázta a rolót az ablakon. Egész délután készült elszabadulni a vihar, végül kitört. A súlyos, párától telített levegő végre megszűnt. A kisfiú bámult kifelé. 

Nem félt a vihartól, tudta otthon biztonságban van.
- Van kedved lemenni? Szeretnél? 
- De, anya hisz esik. 
- Azt látom. Azt kérdeztem van-e kedved lemenni? 
Hosszasan gondolkodott, látszott rajta, hogy belevésődtek az anyai intelmek:

 "öltözz fel, megfázol", "siess haza, esik, elázol".

- Lehet? 
- Igen, lehet.

Lent az utcán az emberek futottak a zuhé elől. Volt aki nejlonzacskót terített a fejére, mások pulóverjeiket. Mindenki menedéket keresett, csak ők mentek szembe az esővel. Nem viseltek esőkabátot, nem volt ernyőjük sem, pedig otthonról indultak. Átfolyt a papucsukon a meleg víz, mely keveredett az utca porával, apró kavicsaival, létrehozva egy iszapos masszát. Láthatóan nem érdekelte őket.

Az anya nézte gyermekét. A szüntelen hulló vízcseppek, átáztatták pólóját, mely izmos, még gyermeki felsőtestére tapadt. Csupa erő, látszik rajta, hogy sportol. Hamarosan férfi lesz.

Odafönt sorra záródtak be a lakótelep magas házainak ablakai. A lakók a biztonságot adó otthon falai közt, nem törődtek a viharral, vacsorához készülődtek, és arra gondolhattak, milyen jó, hogy az áradat előtt hazaértek. 
A kisfiú oldalról a szeme sarkából figyelte az édesanyját, aki jól ismerte ezt a tekintetet. Mindig így nézett, ha valami tilos dolgot csinált. Figyelte az anya reakcióit. 
- Emlékszem, anya régen futni mentél, ha elkezdett esni. 
- Igen így volt, akkor és most is nagyon szeretem az esőt. - válaszolta az anya. 

Az eső jó ne félj tőle. 

Ne menekülj. Ha a szíved és a hited úgy diktálja bátran szállj szembe bármivel. Ha nem mersz élni, bánni fogod. Soha ne légy gyáva, mert bánni fogod, amely végül felemészti az egész életed.

Légy, Balu mindig bátor!

Nagyon szeretlek,

anya.