Budai Térképkör

2016.11.22 12:24

Évszakváltás a Budai Térképkörön

Már tavaly óta nézegettem ezt a túrát, mivel elég sokat túrázom a Budaiban de valahogy az élet és a túrák mindig másfelé sodortak. 2016-ban viszont célul tűztem ki a Körök Köre Kupa megszerzését így elengedhetetlenné vált a Térképkör teljesítése is. A túráról bővebben itt olvashatsz:  http://turazokni.hu/budai-terkepkor.html  

1. szakasz: 2016. október 9. Szépjuhászné – Solymár, Kökörcsin utca. Viszonylag későn indulunk. Nagyon le vagyok maradva a Budapest Kupával így egy kora hajnali, laza EMCS-túráról érek éppen célba reggel 9 –kor Szépjuhásznénál. Zsuzsa akkor száll le a buszról éppen, amikor a díjazást veszem át. Három perc pihi után elindulunk. A Kis és a Nagy-Hárshegy alatt haladunk a Z körsétán a nyeregben, hamar elérjük az első ellenőrzőpontot. GPS track segíti utunkat, de az igazolás módjául mi a „könyvelős módszert” választjuk. Vagyis 37 ellenőrző kérdésre kell válaszolni a 82 km során. Szépen lecsorgunk Hüvösvölgybe, majd vissza fel az Árpád-kilátóhoz. 

Szeretek innen lenézni a városra, gyönyörű szép idő van, sok a turista, nézelődünk lefelé kicsit, majd a jól ismert K jelzésen elindulunk lefelé Fenyőgyöngye felé. Egyenletes, nem túl meredek emelkedőn keresztül érjük el Virágos-nyerget. Közben jegyzetelünk bőszen, hisz itt utunk során már a hetedik ellenőrző kérdésre kell válaszolnunk. A Kéktúráról jól ismert úton ereszkedünk le a Rozália téglagyárig. Itt nem a közeli kukoricásban tesszük meg az elágazásig az utat, hanem a forgalmas főút mellett gyalogolunk. Végül elérjük a Kövesbérci utcát, ami igen meredek, kaptatós rész. A K jelzés folyamatosan emelkedik, végül áttérünk a K+ jelzésre. Nem szeretem rész ez. Szűk, ágas-bogas, ritka jelzéses rész, ami a Balázs lépcsőig vezet. Minden Balázst imádok (a fiam is Balázs), de ezt inkább NE! Tériszonyom van és egy meredek „lépcsőnek” nevezett valamin kell le, majd felfelé menni. Mennyivel jobban nézne ki, ha Balázs Hídnak hívnák. Elteszem magamnak az „élményt” és az eszembe vésem, hogy esős, csúszós időben biztos ne induljak erre. Miközben haladunk tovább, egyre jobban beborul, a Kék Márián már néhány csepp eső is esik ránk. Itt van egy kis bizonytalanság a kapunál, mert a tábla szerint honvédségi területen járunk, végül kinyitjuk a reteszt és átgyalogolunk a területen.  Kitartóan haladunk Solymár felé, megállunk egy pillanatra és visszanézünk, „ott jöttünk át”, körülölelnek a hegyek. 

Túl vagyunk a Kör legmagasabb pontján, innen visszafelé kanyarodunk, de hosszú még az út. A 26. kilométernél elérjük a solymári vasútállomást. Kiszállásra hívogat. Nem szállunk fel a vonatra, megtesszük még az utat az Alsó-Jegenye völgyön át a Kökörcsin utcáig, ahol az első szakaszt 30 kilométerrel befejezettnek tekintjük.

2. szakasz: 2016. november 06. Solymár, Kökörcsin utca - Kakukk-hegyi nyereg. Kora hajnali indulást terveztünk, mert szerettük volna egyben teljesíteni a maradék 52 km-t. Terveinknek megfelelően reggel 7 órakor már a solymári benzinkúton vagyunk. Nincs idő az álmodozásra az S jelzés meredek kaptatóin haladunk fölfelé. Hamar kimelegszünk. Egy hónap telet el majdnem az első szakasz óta. A levelek lehullottak és minden csupa harmat és pára. Nagyon jó tempóban haladunk. A Zsíros-hegyen ilyenkor természetesen a Muflon itató zárva, de még nem érezzük szükségét evésnek-ivásnak. 

Néha felnézek az Antónia árokban, őszi színekben pompáznak a fák, a talpunk alatt sokszor bokáig érő avar. Szeretem. Ma nagyon gyorsan fogynak a kilométerek, ötös közeli tempóban haladunk, egy szempillantás (és sok nevetés) alatt Nagykovácsiban vagyunk. Jól ismerem ezt az elágazást a Kossuth Lajos utcánál sok túrán érintettem. Kis bizonytalanság a 20. kérdésnél, hogy mi is van azzal a „kerítéssel”, majd a Z sáv elvezet minket az Anna Vadászházig. Békésen füstölög a kéménye, jó lenne maradni, de legalábbis a tűz mellett egy forró teát elfogyasztani. Egy zokni igazítás fér bele, és robogunk tovább. Telki határában járunk, de nem érintjük. Hamar lent vagyunk Budakeszin, néhány száz métert az aszfaltos úton kell haladnunk, majd jobbra fordulva a lovardán át elérünk a Mammutfenyőkig. Innen a Z+ jelzésen tovább haladva, alig egy kilométerre érjük el Budakeszi központját, ahol Zsuzsát hívogatja az autóbusz végállomás. Nem kellene nagyon győzködni, hogy hazafelé vegyük az irányt. Nagyon jól haladunk majd’ 30 km-t tettünk meg és még nincs délután egy óra. Szívem szerint haladnék tovább. Találunk egy kifőzdét, ahol kétfogásos meleg ebédhez jutunk. Innen től nekem is kihívás rezzenéstelen arccal elhaladni az autóbusz végállomás mellett. Az a fránya Z+ csak nem akar felvezetni Makkosmáriáig. Végül csak elérjük Budapest határát, hogy Budaörs felé vehessük az irányt. ÁÁÁÁÁ nem hazafelé haladunk, hanem másik irányba. A Sorrentó után, elérjük a Szállás-hegyet, végül lejutunk a Meggy utcába. Zsuzsa itt kiszállást tervez, de nagyon messze van a város, a buszmegálló. Rábeszélem, hogy menjünk fel Csillebércre. Ez további 4 kilométer. Jófej, beleegyezik. A P+ en indulunk felfelé, meredeken emelkedünk, a jelzések gyérek, de jól ismert terep mindkettőnknek. Végül feljutunk a Piktortégla üregekig. Elkezd esni az eső, sötétedik, és fázunk is. Bő 10 km marad, ha felérünk a Kakukk-hegyi nyeregig, de azt a tizest már nem vállaljuk be mára. Enyhe hullámzó emelkedőkön át 70,4 km-nél és a 31. kérdésnél befejezzük a második szakaszt. Jó döntésnek bizonyul, mert nagyon elkezd esni. (Utólag veszem észre otthon, hogy eltörött a fejlámpám, szerencsére nem volt rá szükség). Egy maraton 42,2 km jutott mára.

3. szakasz: 2016. november 19. Szépjuhászné – Kakukk-hegyi nyereg. Az utolsó szakaszra nem szerettünk volna egy napot szánni, ezért kellemest a hasznossal alapon összekötöttük egy másik túrával. Reggel 7 kor elsők közt rajtoltunk a Hegedűs Róbert emléktúrán, majd a sikeres célbaérkezést követően indultunk el a maradék bő tízesre. A szabályok ezt lehetővé teszik, nevezetesen nincs megkötve, hogy csak egy irányból lehet teljesíteni a Térképkört. Ez az irány szintemelkedés szempontjából most nekünk kedvezett, de így is volt már 27 km, és közel 1200 méter szint a Hegedűs Robi túráról. A célbaérkezés után 10 perc pihenőt engedélyeztünk magunknak mielőtt a Z+ en elindultunk felfelé a János-hegy irányába. 

Fényképezkedünk a Tündér-sziklánál, majd onnan leérve egy idős házaspárnak népszerűsítjük a Térképkört. Kérdezik, hogy miért jegyzetelünk, mit csinálunk itt. Elhatározzák, hogy ők is végig járják. A Z jelzés felvisz minket a Normafára, tömve van körömcipős sétálókkal, gyorsan át akarok érni. Széchenyi-hegy felé szerencsére elfogynak. Innen az Ördög-orom felé szerencsénk van a visszafelé útiránnyal csak lefelé kell csorogni. Kétségtelen ez a könnyebbik fele ennek a távnak. Lassan besötétedik, de leérünk még világosban az Irhás-árokba, ahol lépcsőfokokat kell számolni. A P négyzeten már sötétben haladunk felfelé, végül elérjük a Kakukk-hegyi nyeregben az elágazást, ahol a 2. szakaszt befejeztük. Öröm és boldogság nem csak a Térképkört zárjuk sikerrel, de a Körök Köre nagykupa is megvan.